Ismertelek…? Bennem égett a tűz,
míg kőszívedből vizet csavartam,
nem voltam soha egy Vesta-szűz,
csak lángot őrző, vakon – zavartan.
Emlékszem az első találkozásra,
táncoltunk, forró voltál és kemény,
fékeveszett agyad nem gondolt másra,
igaznak hittelek, élt még a remény.
Egy ideje nem érezlek a számon,
elvitt a sodrás, s a néma közhelyek,
nem tudtam hova és mire vágyom,
körém magasodtak a hazugsághegyek.
Nincs már szerelem és kötelék se,
közönyünk egymásra dobált szavak,
holnap elfelejtelek, vagy mégse…?
– nem vagy olyan jó, hogy bálványozzalak.
