Böröczki Mihály - Mityka : Ibolya

2017.02.28. Böröczki Mihály - Mityka Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Vékonyka szálra ül az ég,

pehelynyi lak, a szirma kék,

a tavasz széléhez simul,

s bár illata tonnányi súly,

egy nyíló pillanat alatt

szétröpködik a madarak,

s a fűszálak közt szétterül,

búján és szemérmetlenül.

Legutóbbi módosítás: 2017.02.28. @ 10:09 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.