Keressük, nem találjuk,
keres és nem talál ránk,
néha csupán a vágy jut,
néha öleljük árván,
ismeretlenül áldjuk,
és szenvedünk hiányán,
a fény, vagy annak látjuk,
vagy lélegző szivárvány,
vagy út, mit sok madár tud
a föld lakatlan táján,
vagy égig ér a szárnyuk
a végtelen határán,
de minden szíven átfut,
olyan, akár a járvány,
s végül magunkba zárjuk,
holtig és milliárd szám.
Legutóbbi módosítás: 2017.02.10. @ 09:38 :: Böröczki Mihály - Mityka
