Oly sok mindenkit veszítettem el
Kik miatt tele a szemem könnyekkel
Apát, testvért, jó barátot
Kiket a halál elragadott
De sokszor együtt vagyunk álmaimban
Lelkem szárnyal a boldogságban
Sétálunk a virágos réteken
Úgy érzem ez örökké tart énnekem
A hajnal fájdalomra ébreszt
Álom volt csupán mind ez
Ilyenkor szeretnék újra álmodni
Érezni, hogy nem hagy el senki
————————————————
Naplóba javaslom ezt is, kedves szerző! Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2017.02.01. @ 12:37 :: Farkas Erzsébet