Szerelem
Leszáll a bűnös, kéjsóvár est,
az égre szürke fátylat fest,
elindulnak a sóhajok,
kitárulkoznak az óhajok.
Ledobtam ruhámat melléd,
ha hozzám érnél észre vennéd
pőrén fekszem a pamlagon,
nincs más rajtam, csak a kalapom.
Megérint kezed, simogat,
suttogó szavad elringat,
szeretkezünk, még nem pirkad,
míg erőnk bírja, nem tikkad.
A Hold is elbújt szégyenében,
tele voltam vággyal, reménnyel,
a szobában kéjes sóhajok szálltak,
pihe könnyű csókjaid vártak.
Reggel álomnak tűnt az egész,
ablakomon egy csillag benéz,
meglátja testünk pőreségét,
elsuttogja az éj meséjét.
/Benyó Ildikó festménye/
Legutóbbi módosítás: 2017.02.01. @ 16:35 :: kocsis bözsi