Barátom, a képről eszembe jutsz,
ami eddig lomos kapualj, képzeld,
telis-tele zene, hiszen itt zongora
magasodik, megismerkednék vele.
Barátom, húgod keze nem pöttyös
már, határmezsgyén szerelmesebb
egy elválás, ebből szakítás nem lesz,
legfeljebb bátyámig érő szeretetem.
Barátom, errefel új vágy és szerelem
nincs, hős hűséggel tartom gömbölyű
grafomániáim. Nem mindig lesz napló,
olykor csak szöveg, levelezhetnékem
jogát megadja ma az ünnep. Értem e
halló? Hangod némább így, elképzelem.
Elcigiztem-e tőlem azt a lágyat, szépet,
ha mások egyhangúsága megijesztene…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Marthi Anna
