Az is milyen jó, hogy a bubifrizura vágását már gyakoroltam Aranci haján. Az üzletben is rám bízza már a főnökúr.
…
Nem értem rá a naplómba írni, amikor volt időm, inkább Arancinak küldtem hosszú leveleket. Ahogy közeledett a tanfolyam vége, írtam apámnak is a terveimről. Megkérdeztem, ő hogyan gondolja a jövőt. A főnök úr megszeretett engem, és felvenne elég jó fizetéssel női és férfi fodrászsegédnek. Lakást is tudna ajánlani, ahová felhozhatnám a feleségemet is. Gondolkodási időt kértem, mert igaz, hogy kitagadott az apám, de a szívem haza húz, és a menyasszonyommal is meg kell beszélnem.
Aranci is rossz híreket írt az édesanyjáról, elvágta az ujját, ami nem akar begyógyulni.”
* * *
A másik hízó levágására február végén került sor. Ekkor érkezett Karcsitól a levél.
Mi az, hogy lakást tudna szerezni Pesten? — döbbent meg Jenő papa. — Itt az ideje, tenni valamit, amíg nem késő.
Aranka a kisszoba ablakában állt egy széken, újságpapír nyikorgott a keze alatt, ahogyan a távozó tél páráitól belepett üveget suvikszolta fényesre. Az utca eleje felé pillantott, mintha valaki figyelmeztette volna, hogy oda kell néznie. A Főszegről Pápay Jenő — hóna alatt a jellegzetes bőrtáskájával — éppen befordult a Koppányba, azaz már el is haladt a Reichard kocsma előtt, tehát nem oda megy borotválni, hanem kétségtelenül hozzájuk igyekszik. Karácsony óta nem is találkoztak. Kicsit megszeppent, nehogy valami rossz hírt hozzon, de máris leugrott a székről, lekapta magáról a kötényt, futott a műhelybe.
— Édesapám, vendég jön… Jaj, Jenő bácsi, jaj, mit akarhat…
— Na, most szépen menj vissza, és várd meg, hogy hívjalak.
Óráknak tűnő percekig nem történt semmi, Aranka a félig megpucolt ablakot hajtogatva fülelt, míg hangokat nem hallott. Az üzletből kilépve a lépcsőn meleg kézfogással búcsúztak az apák.
— Akkor, ahogy megbeszéltük, holnapután hét órára várunk benneteket, de okvetlen mindhárman jöjjetek, fontos megbeszélnivalónk lesz — fordult még vissza a vendég, aztán elsietett.
Futott át konyhán, szobán, mindkét szülője a műhely közepén állt, nézték egymást szótlanul, arcukról meglepett csodálkozást olvasott le Aranka.
— Mi történt?
— Semmi… Disznótoros vacsorára hívott bennünket — ölelte magához az édesanyja.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Pápay Aranka
