Sehol világ, senki földjén laktam,
üveghegyeket másztam,
selyemréten futottam.
Emlékszem az érzésre ott fenn, a magasban,
s mikor a fű simogatta talpam.
Tudom eddig tart az álom,
ébredés után emlékeim rakosgatom.
Nézem, csak nézem: ennyi volt az életem.
Legutóbbi módosítás: 2017.02.16. @ 17:15 :: Sonkoly Éva