5. Megjötteek a menkviiik!
hogy békülékenyen átölelje. Forgószél volt a lány, kaptak össze ők már máskor is. Ám ezúttal hatalmas pofon csattant a vőlegény arcán. A leendő apatársak összenéztek.
— Szerelmesek civódása… — vélte Regő.
— Majd kibékülnek… — értett egyet Kál.
Ám lovát a többi vadász után sarkantyúzó Botondot még utolérte egy búcsúüzenet:
— Nem akarlak többé látni!
A másodszor is felhangzó kívánság már komoly aggodalmat keltett Babba idesanyjában. [4a] Eladó lányához lépett.
— Ajjaj, lajányom! – ölelte magához. Ne áldkodj! [5] Ne mondj ilyent, mert még teljesül, és valami baj éri! A vadászat nem veszélytelen…
Babba kitépte magát az anyai ölelésből. Még ő sem érti meg, és Botondot félti! Berohant a hátjukba, s beült a sarokba. Kezébe temette arcát, úgy zokogott. Csak Emp [6] a kuvasz [7] jött oda vigasztalni. Úgy ölelte magához, mint az egyetlen személyt, aki szereti és megérti. Egy idő után, hallva a kinti munka zaját összeszedte magát, és indult a szorgoskodóknak segíteni. Anyja oda akart menni hozzá, de egyik asszony megfogta a csuklóját jelezve, hogy jobb, ha békén hagyja. Majd később…
Alig ért ki a hátból, lódobogás verte fel a csendet. Húsz lovas vágtatott ki a szemközti erdőből, lefele a lejtőn. Mire észbe kaptak, már a völgyből felfele tartottak.
— Csanáád! — kiáltotta el magát Babba, de nem kellett biztatás. A tizenkét év körüli fiúcska már fel is kapta a nálánál szinte magasabb, felnőttnek készített íjat, felajzotta, s a gyantás égő nyíl kiröppent a vésztűzhely irányába. Célba talált. A rőzse pillanatok alatt lángra lobbant, szikrázva hányta a füstöt az égnek. Egy másik fiú, Karkály [8] sem volt rest, szádok-kürtöt [9] vett a kezébe, és szaggatott hangot varázsolt ki belőle. Nem bírta kihasználni a kürt teljes képességét, de így is messzire vitte a hang a vész hírét. Még a visszhang is segített.
— Sietnünk kell! — üvöltötte az élen haladó Emre, aki már a hátak közé ért. — Aki tud, kapjon egy nőt az ölébe, és tűnjünk el innen!
Ám a legtöbben még nem értek oda, egyesek alig kezdtek az emelkedőn felfelé kapaszkodni. A hátak között szorgoskodók a lódobogás felé fordultak. Egyértelmű, vágtában nem jó szándékkal közelednek. Se égő fáklya, se felajzott íj, se kivont kard nem volt a kezükben. Csanádnak még ilyen vészhelyzetben is vágott az esze, mint a jól élezett kard. [10]
— Ezek nőt akarnak rabolni!
A lányok és fiatal asszonyok visítva próbáltak a hátak menedékébe jutni. Ám ekkor, utolsóként felbukkant az erdőből kivágtató Bolan, farkas-mentében és fején a farkas-fejes csuklyával.
— Jön a menkviii! Kaltes Anki küldteee! — rikkantotta el magát Karkály ujjongva, ledobta a szádok-kürtöt majd ő is felkapott egy íjat. Felajzotta, s nem tévesztett célt. Özgür átfúrt torokkal fordult le lováról. Eközben Csanád nyila lepattant Emre páncéljáról, aki az élen egyedül maradva, kivonta kardját, majd támadója ellen fordult. Emp vicsorogva ugrott rá gazdája védelmében. Így a baskort legény nem tudott lecsapni Csanádra, de kardja ledöfte az ebet. A ló tovább robogott volna vele, de megfordította és ismét az íjászokra támadt. Karkály sem habozott, második nyilát is útnak indította, de az is lepattant a páncélról. A harmadikra már nem jutott ideje. Az első kardvágást még íjával hárítani tudta, de a másodikkal a gyakorlott vívó leszúrta, majd Csanád ellen fordult, aki közben szintén felajzotta íját, de eleinte nem mert rálőni a támadóra, nehogy barátját találja el. Miután Karkály összeesett, nyaka tövében sebesítette meg Emrét, aki fájdalmában elejtette a gyeplőt, de sikerült a nyilat kitépnie a sebből.
Babba a többi nőhöz hasonlóan egy fejszét felkapva, a hátba akart menekülni, hogy ott, az ajtó védelmében, fejszével a kezében várja az esetleges támadót, aki rátörné az ajtót. Ám amikor öccsét veszélyben látta, bal kezével felkapott egy ostort, amely mennydörgésszerűen csattant, majd vége a lesújtani készülő Emre kardjára csavarodott, és kitépte a kezéből. Az ostor bojtos vége lovát is elérte, az ijedtében nagyot ágaskodott, s levetette a fiút. Sántítva pattant fel, s talán sikerül is elérnie a kardját, ha Babba eldobott fejszéje nem ejt rajta súlyos sebet. Végül Csanád harmadik nyila végzett vele. Holtan terült el.
Ekkor már Babba számára nem maradt visszaút, késő lett volna a hátba menekülnie. Egyetlen megmaradt fegyverét, az ostort használva támadt egy másik közelgő lovasra, jókora csapást mérve az állat fejére. A ló felágaskodott. A hátán ülő számított erre, mert nem esett le, de pánikba esett lovának patája egy másik ló oldalán ejtett mély sebet, amire az ágaskodott fel rémülten, a rajta ülő pedig nagyot esett, s utána hiába próbált felállni. Esés közben eltört a lába. Egy másik támadó közben utolérte az egyik menekülő lányt, Lellét, s felkapta maga elé a nyeregbe. Arra viszont nem számított, hogy zsákmánya késsel a kezében menekül. Ugyan a fiú egyik kezével leszorította a lány mindkét karját, Lelle mégis hátra tudott döfni. A kés hegye ugyan lepattant a páncélról, a nyereg keményfából készült részéről is lecsúszott, de a ló hátába fúródott, fájdalmas sebet ejtve rajta. Szegény pára felágaskodott fájdalmában, s mivel ugyanakkor egy másik megrémült állat is meglökte, elterült a földön, lovasait maga alá temetve. A lány drága árat fizetett hősiességéért. Fejével előre ért földet. Meg se mozdult többet. Elrablója sem úszta meg ép csontokkal.
Csengét is utolérte egy negyedik lovas. Ő is nyeregbe került. Megpróbált körömmel támadója arcába marni, de hatalmas pofon térítette észhez. Végül a lovasnak sikerült lefognia úgy, hogy mozdulni sem tudott.
Babba időközben igyekezett elérni Emre kardját, de elkésett. A harc hevében nem vette észre a háta mögött vágtatva érkező Bolant, aki utolsóként bár, de szintén odaért. A lány már nyúlt a fegyverért, de érezte, amint a levegőbe emelkedik. Hiába küszködött, elérni támadója övében a kardot, mert az izmos fiú kezében mozdulni sem tudott, sőt a visszavonulást jelző tulokszarv-kürtjét meg tudta fújni. Bolan hátáról lepattant Csanád nyila is. A farkasbőr mente alatt páncélt viselt.
— Kergessétek szét a lovakat! Ne legyen, amivel nyomunkba eredjenek! — adta ki a parancsot Szonkhor, ő mutatva példát. Három társa is segítségére sietett. Karddal vágták el a lovak kötőfékeit, majd maguk előtt terelték őket az úton. Már túlértek két dombon, amikor egy erdőben abbahagyták a lovak terelését. Szétriasztották őket, majd megsarkantyúzva sajátjaikat, a többiek után vágtattak.
Egyik fiú nem hallgatott a parancsra, gondolta, nem megy el zsákmány nélkül. Hiszen másoknak is sikerült! Remélte, majd csak utoléri őket. Csanád első nyila ugyan lepattant a páncéljáról, erre lemondott a kiszemelt lány üldözéséről, és az íjász ellen fordult. Ám a legényke másodszor már nem vétette el a célt. Nyila a támadó szemébe fúródott. Ezután felkapott egy jó hosszú nyelű favágófejszét az egyik tűzhely mellől, és egyik földön jajgató ellen fordult. Nem kegyelmezett neki, a baskort hiába volt remek vívó. Sérülten és földön fekve, félméteres kardjával esélye sem maradt a méteres favágófejsze ellen, amely fémsisakját átlyukasztva hasította ketté a fejét. A másik sérült ledobta a kardját, és összetette kezét, életéért esedezve.
— Ujgurok! — vélte felismerni hangzásáról a nyelvet Csanád.
Eddig békés szomszédságban éltek, kereskedtek szomszédjaikkal. A becsapott ember csalódott dühével adta meg neki a kegyelemdöfést.
Ekkor értek haza, rohanva a halászok. Ám nem volt, mivel a menekülők után eredniük, mert azok elvitték a lovaikat. Egyik férfi felkapta a szádok-kürtöt, és ismét vészjelzést adott le, mely már hetedhét országon túlra vitte a veszély hírét. Fölöslegesen, a hont vadászai már vágtattak a falu felé. Már az első kürtölést, a Karkályét is meghallották, s azonnal visszafordultak.
Botond, a hont egyik legjobb lovasa vágtatott az élen. Borzalmas kép tárult a hátak közé érő férfiak elé. Mindenfelé vér. Két halott lány és öt halott támadó feküdt a földön. Eperje, [11] Babba idesanyja térdre esve sírt.
— Hol van a menyasszonyom? — hasított a fiúba a felismerés.
— Elrabolták, Borsikával és Csengével együtt. Ujgurok! — jelentette Csanád. — Kétszer nyolcan lehetnek.
— Utánuk! — adta ki a parancsot Botond. A fiatalok, vagy ötvenen elvágtattak a lányrablók után. Az idősebbek maradtak.
Nemsokára a szomszéd faluból is megérkeztek a férfiak, segítőkészen. Ők is a honthoz tartoztak. Miután megtudták, hogy a férfiak csak nemrég indultak a rablók üldözésére, megsarkantyúzták lovaikat, hátha segítségükre lehetnek. Az Ob túlsó oldaláról, a gázlón át érkező, segítő szándékú lovasoknak már nem volt értelme ugyanezt tenniük. Ők későn érkeztek.
[1] Tóthfalusi online etimológiai szótára szerint Az ősmagyar kori forma *lajanja lehetett, ebből levezethető a lány és, magánhangzó elhasonulásával, a leány. http://www.szokincshalo.hu/szotar/? Szó szerint kis anyát jelent. A manysi lai azt jelenti kicsiny.
[2] A wikipédia szerint a sámánok igen, de a táltosok nem használtak a révüléshez tudatmódosító szereket, mint a légyölő galóca. https://en.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1ltos Más forrásokban azt találtam, hogy a sámán szó, amely a tunguzból nyelvből ered, etimológiailag épp úgy a tudás szóra épül, mint a magyar táltos, és más népek is hasonló értelmű szavakkal jelölték sámánjaikat-táltosaikat. Így a mongolok a bő, bű szóból eredeztetik (ez magyarban is megvan, lásd bűbáj, bűvöl, bősárkány=boszorkány. A török népek kám szóval jelölik, de használják a baksi=mester szót is. http://alfahir.hu/taltos_vagy_saman-20120322 Kerezsi Ágnes Szopocsin hanti sámánt idézve állítja, hogy a sámán/táltos ereje általában a férfi sámánok erôsebbek, mint a nôk. A nôk csak a légyölô galóca segítségével tudnak sámánkodni, a férfiak anélkül is.
[3] A nyereg alatt puhított hús fogyasztóinak „ránk aggatott” megbélyegző jelzője ellen sokan felháborodtak, és egy Amnianus Marcellinus hunokról való leírására vezetik vissza. (Solymossy Sándor: A nyereg alatt puhított hús mendemondája (Ethn., 1921); Alföldi András: A nyereg alatt puhított hús históriájához (Ethn., 1944)). E felháborodás ellenére a styeppei népek fogyasztottak nyereg alatt tartott húst, így nagy valószínűséggel mi is. Csakhogy nem „nyersen”, hanem füstölve fogyasztották. A hús azért került a nyereg alá, hogy kipréseljék belőle a vért, ne romoljon meg füstölés közben. A perzsa és a török konyha egyenesen dicsekszik e recepttel, és prastima (préselt) néven emlegetik, a román konyha is ismeri: pastramă a neve https://ro.wikipedia.org/wiki/Pastram%C4%83. Igaz, ma már nagy nyomáson, gépekkel préselik, és nem teszik nyereg alá. Egyébként a füstölt székely parasztkolbász, az olasz konyha híres prosciutto crudoja is nyers, de füstölve érlelt húsból készül. http://www.7torony.hu/content.php?c=63359
[4] http://fu.nytud.hu/kn/nepek/nephan.htm
[4a] Az édesanya régies alakja. Tóthfalusi online etimológiai szótára http://www.szokincshalo.hu/szotar/? szerint az édes az ízes régies alakjából, az ézesből (lásd Ómagyar Máriasiralom) származott z→d átalakulással, amely más szavainkban is előfordul: lásd a vizes→vides (vider = veder), bűzös→büdös, Jézus→Jédus tájszavakat. Ám szerintem van egy másik lehetőség is, az id-es, ahol id tiszteltet, szentet jelent.
[5] Átkozódj. Az áld és az átkoz ugyanarról a szótőről származik (más finnugor nyelvekben és a latinban is!) Rokon értelmű az áldás és az áldoz vagyis istennek ajánl. Valójában egy olyan kívánságról van szó, amelyet isten(ek) figyelmébe ajánlottak teljesítés végett. Tóthfalusi István online etimológiai szótára http://www.szokincshalo.hu/szotar/?
[6] Emp = eb. Az ugorkori mp a magyarban b-vé alakult.
[7] Ősi magyar kutyafajta, a név eredete ismeretlen, én a hittita kuwas-t (kutya) sejtem mögötte.
[8] Harkály. http://www.uralonet.nytud.hu//eintrag.cgi?id_eintrag=1771 Az ugorkori szókezdő k h-vá alakult, ez a hangtani jelenség egyes manysi és hanti nyelvjárásban is megfigyelhető, de nem mindegyikben. Ősi magyar név a Harkány, mely ugyanazt jelenti http://mek.oszk.hu/00000/00084/00084.htm#2c
[9] Hossza 1,5–2,5 m körül van, és végig nyírfakéreg, illetve hársfakéreg tekerés fedi (vö. nyírfakürt, „hárskürt”). A székelyek a hársfát szádokfának nevezik (innen a szádok kürt név). A megfelelő nyírfa-, ill. hárskérget fiatal fáról hántják le hosszú szalagokban, a fa törzsén körbe csigavonalban haladva, s ugyanilyen csigavonalban tekerik fel a kürt fájára, miután annak eresztékeit olvasztott fenyőgyantával gondosan becsöpögtették. (…) A fakürt tompa, de átható hangja a havasokon vagy az Alföldön, megfelelő légköri viszonyok között 10–15 km-re is elhallatszik. E tulajdonsága miatt régebben országszerte kedvelt jelzőeszköz volt. Zenei célra csak mellesleg használták. Hangsora, Bartók megállapítása szerint, a 11. felhangig terjedhet. http://www.magyarvagyok.hu/66327/300/Irok-koltok-nevezetes-emberek https://hu.wikipedia.org/wiki/Fak%C3%BCrt
[10] A borotvát i.e. 500-ban még nem ismerték.
[11] Az eper régies alakja, lásd Eperjes. Tóthfalusi István etimológiai szótára. http://www.szokincshalo.hu/szotar/?
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
