Ledér fedél a sátram,
játszom a nagymenőt,
ez a saját kis színházam,
az ég húz rá tetőt.
Magam képére formálom
meg sem született
magzatom,
az isten szivarra gyújt
fenn a karzaton,
hol sírva, hol röhögve
rendezi szerepjátékaim,
s én ráhagyom.
Ha hisz bennem megérti,
ha nem, keressen más hitet,
neki akad rá több milliárdnyi
hely és alkalom,
nekem meg marad
a döntés joga, hogy
képmásokban hiszek,
a bordavarázsokban,
vagy Darwin atyánk
elméletét vallom
és majmolom.
Mert Isten az Ember,
és egyben állat,
hit, erény, bizalom,
bűn és önimádat.
