A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama gyermekeivel: Ugrival, Bugrival, Talpassal és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe-puha barkáit, s a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak.
Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor felébredtek, anyjuk meleg tejecskével várta őket. Gömbölyödtek szépen, s mintha kisebbedett volna napról-napra a kotorékházikó. Ugri, Bugri és Talpas bundája éppen olyan volt, mint a mamáé: hátukon sárgásbarna, a hasukon fehér, a fülük hegyén és a farkuk tövén pedig icipici fekete folt huncutkodott. Kormos elütött tőlük, nagy fekete folt éktelenkedett a hátán. Gúnyolták is emiatt a testvérei.
— Hátad kormos, rusnya koszos!
Kormos, Kormos ügyetlen,
remegő és eszetlen!
Nyuszogta Ugri, Bugri meg Talpas, s bele-belekarmoltak testvérükbe.
Bántotta ez a kis nyuszit, de csak halkan meglapult a kotorékban. Nyúlmama mindegyik gyerekét ugyanúgy szerette, s ezt bizony már nem tűrhette.
— Többé ne halljak gúnyolódást, ne lássak karmolást! Ő is a testvéretek, szeressétek és vigyázzatok egymásra!
A mama szigorától megszeppenve riadtan bújtak össze a nyulacskák, s csendben figyelték anyjuk tanácsát.
— Kint a világban rengeteg veszély leselkedik rátok. Tartsatok össze, szeressétek egymást jó testvérekhez illően — oktatgatta őket.
— Mi a Veszély? — kérdezte Ugri.
— Mi, mi, hát a méhek — okoskodott Bugri.
— Dehogy a méhek, a szúrós bokrok — toldotta a szót Talpas.
Csak Kormos nem szólt, várta az anyai szót.
— Sokféle nyuszi-veszély van — mondta Nyúlmama — óvakodjatok Vörösbundástól, Szürkefarkastól, s az Embertől! Az égen pedig ragadozó madarak leselkednek rátok, éles karmaikkal felkaphatnak titeket! Ha Veszély jön, dobbantsatok lábaitokkal, hogy figyelmeztessétek egymást! Lapuljatok le jól a földre, vagy cikkcakkban fussatok, ahogy csak bírjátok szusszal!
— Jó, mama, így teszünk — szepegték a nyuszi gyerekek.
(folytatás köv.)
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:11 :: Kádár Sára Hajnalka
