Gondolat bolydít… Szikla vagy te, kinek koptószele érzéssel élni,
a lélek gyúlékony, gyenge vásznán tüzes szavak.
Sötéten látod sorsod, mint napot követő zord alkonyat.
Konvenció kényszer nemzette opció…
Mint skorpió mar!
Őt miért ?
S hogy nem gyötri ez a gondolat?!
Szeretni és szeretve lenni
természetes, mint a bejgli a szent esti asztalon
…Te mosolyogsz majd ficskázol. Miért?
Haragszom az égre, hogy köztünk jársz, s lélegzetvisszafojtva szeretsz.
Nyisd az ajtót, hadd lepje pajkos gőz az ereszt…!
Otthonra lelsz, mindig is othon voltál, csak ne áldozz, kérlek.
Nem egy metaforikus oltár a világ.
Erős vagy es hited mint ostromlott magas hajlik gúnyba olykor.
Szavaid megtalálják,
és akkor volt jó helyen. Rosszkor.
Szánalmas szörnyű szégyen!
…hogy lelked tisztaságát nem látta, pedig előtte volt az éden.
Legutóbbi módosítás: 2017.04.18. @ 16:34 :: Bamberger József