Bíró Rudolf : Utolsó kenet

2017.04.03. Bíró Rudolf Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Keresztet vet a villanypózna,
árnya elnyúlik a nyirkos ablakon,
szögesdróttal kerített homlokon
láz-béklyó csupán Júdás csókja.
Imára kulcsolt ujjak rései között
törik meg az újhold születő fénye,
harmadnap éled az árva szemhéj, e
feszületre tűzött pillantás mögött.
Hunyorog a remény, tövisen reszket,
szívlüktetések, együtt, szólamokban,
kihűlt test lassan elernyed, karokban
pihen a kimondatlan utolsó kenet.
Legutóbbi módosítás: 2017.04.03. @ 19:00 :: Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!