Böröczki Mihály - Mityka : Meggyfasirató

2017.04.10. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Derékba tört a drága,

a vastagabbik ága,

még lélegzik a vékony,

szálkázott hasítékon,

még rajt zsong tépett szárnnyal

a hervatag virágraj,

nyílt csonkja szakadt béke,

holt csönd a menedéke,

s úgy őrizi a lelket,

mint megroskadt szerelmet,

de maradt benne élet

egy árva ágszegélynek,

s úgy pirosít nyugalmat,

hogy szél is, kert is alhat.                    

Legutóbbi módosítás: 2017.04.10. @ 08:21 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.