Böröczki Mihály - Mityka : Sodrófa – nyújtófa

Nyomtatás

A mozdulatok sora közös bennük,

vagy elnyújtjuk,  vagy körül is tekerjük,

egy visszafogott, vérbő asszony-virtus,

a kezek tánca, lenyűgöző ritmus,

s a  görgölőző ujjak nem tanulták,

csak kedvcsinálónak tudták a munkát,

és jobbra-balra, tapintón terelve

megiramolt  a tíz ujj begye-nyelve,

ki találta ki, s mennyi idő óta,

a gyúródeszka regélhetne róla,

de ő meg, mint egy lapos síkság hallgat,

nagy csöndje veszi át a teljhatalmat,

a körbefa még hengerőzik párszor,

majd dolga végén elpihen magától,

a tészta lapul, köribé tekerve,

s egy kés lesi, hogy hosszban végigszelje,

vagy ott marad, kiterítve, laposra,

hogy eggyé szelődjön a széle-hossza,

a nagy egészben én a derűt látom,

mi kinyújtózva átér a világon,

s a kezet, ami ritmusra időzik,

s a szelt tésztát, mi lisztben levegőzik.