Jeruzsálem ujjong,
magasba lengeti
büszke pálmaágait.
Messiás érkezik
az Úr nevében,
s a nép lába elé teríti
kizöldülő reménye
dús leveleit.
Homlokokon fény lobog,
Megváltónk mosolyában
már ott szorong
a szomorú jövendő.
Miközben a tömeg
önfeledten énekel,
a szamár szomorúan lépeget…
*
Örvendj világ!
Zengj Hozsannát!
Még él a nagy Király,
ki békét hirdetni jött,
és életével fizetett...
Ünnepeld Őt,
ám ne feledd a vért,
mi érted kiontatott!
Most újra megszólalnak a kövek,
gyászvirágot hajt a gyűlölet.
Emlékezz a Keresztre!
Egyedül a Szeretet,
mossa le a gyalázatot…
Ne várd meg,
míg feketére vált az alkony,
s minden fügefa kiszáradjon!
Ha egy árva fűszál se marad,
mit hintenénk tövére,
ha elérkezik Armageddon?!
Istenem!
Ne engedd, hogy
új keresztek ágaskodjanak
valóságunk nagypéntekén
egy végleg elsötétült ég felé!
2017. április 9. (Virágvasárnap)
Kép: Ismeretlen velencei festő munkája, 1600 körül
Forrás: www.mutargy.hu
Legutóbbi módosítás: 2017.04.09. @ 12:08 :: D. Bencze Erzsébet
