Sárga nyílveszők suhognak az égből,
A fény szikrázva mindent beterít:
Valaki jár itt a régi tanyánkon –
Senki nem látja szőke fürtjeit.
Távoli dallam csendül a lelkében,
Mely hangszerből zendülhet hasonló?
Önmagát kérdezi, néz eltűnődve
a messzeségbe, sehol egy megmondó.
Csak a csönd zúg a fák lombja közén,
A fény szikrázva mindent beterít.
Angyali árnyak suhogó időben
Fehér szálakba vonják fürtjeit.
