Az életünket átkarolja sok tragédia
Földünk a sok csapásoknak otthona
Sok szív kérdi vajon Miért,
Ártatlanok küzdenek az életért
Vígaszra vágyva válaszokat keresnek
Miért kell szenvedni ennyit az embernek?
Felemészti az embert a sok veszteség
Szívet tépő fájdalom mely végig kísért
Búsan könyörögve várják a szebb napot
Talán egyszer a nap is ránk ragyog
A szemekről a könnycseppet felszárítja
A boldogság a szíveket beborítja.
——————————————
Kedves Erzsébet, ragrímes, közhelyes, néhol agyonragozott. Nem publikáljuk. Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2017.04.10. @ 14:19 :: Farkas Erzsébet