Lucskos, didergető idő fészkelte be magát hozzánk, nyilallik a fej, a homlok, megroggyan test, a szenvedő, terhes szürkeségével ködöt lehel a lélek, duruzsoló falak között teng-leng csupán az élet, kimenni is csak a munka, a kell nógatja az embert, hiába villan ki néha a Magas tenyérnyi kékje, pillanatok alatt vége, rátekeredik a szürke, levegőből lóg alá a vérszegény nap kurta lába, csőrét szárnya alá dugva gunnyaszt a galamb magába’.
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
