Az égbolt pont olyan ezzel a sok egyszeriben idesereglő madárral,
mint a felkavart tejeskávé apáméknál, amelyben zaccok kergetőznek
reggelente. A virágpamacsos faágak pedig anyám őszülő tincseiként
lengedeznek a szélben, Isten sóhaján. A kert tegnap sem volt másabb,
sem szélesebb, sem tágabb, csak ma emlékrügyektől roskadóbb
a szellem - az a baba vagyok, akit kislányként szerettem.
