Én lehorgasztom folyton az orrom,
önbizalmam lent a földön hordom.
Kint tombol a fény, bent fáj az élet,
létem csupán egy üres csendélet.
Fáradt a lelkem, repedt a szívem,
bús szavam zilált, s kusza a rímem.
Ej bánat, téged innen kitéplek!
S, ha nem megy, eltűnök végleg.
