„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Túlél mindent, ‘míg van kegyelme:
Istenből formált állaga.
Nem titkom, vállalom, megírom,
volnék része, szerelmese,
vágyának tükre; verspavilon,
arssá lett tér, hely… nem mese.
Mással dolgom? Nincs. Jobb anélkül.
Szülessen közhely, fals ima,
mert melyik marad majd értékül?
Egy. Az ámen, (h)a kvarc-sima
… a pénz, hírnév álma mindennek,
de egy sem ér mást, mint enyvet;
drogként terjed világszinten net,
hol az is arat, ‘ki nem vet.
Divat ma közöny, s hogy árnyékán
kapna szószéket én-dékán.
Tudást hirdetne, fél: szájtékám
vevőtlen csődként áll érán
… szomj, éh, könny, sóhaj arcom, ráncom,
hatáso(k)któl fakul ruhám.
Kények vezetnek, és oly’ láncon,
hogy csak mennék Krisztus után.
Költő vagyok. Érdekelhetne
más, mint ez az élet maga?
Túlél engem. Örök kegyelme:
Istenből formált állaga.
(Bicske, 2017. március 31.)
(Az idézett sorok József Attila Ars poetica c. versének első sorai.)
(Illusztráció: saját szerkesztés…)
Legutóbbi módosítás: 2017.04.08. @ 09:10 :: Pilla S.M