Fénysugár csillan harmaton,
s szöcskeként tovaszökken
fürgén, talán legjobb szögben
szivárványul kék hajnalon.
Lepkésült álom már emlék,
a féltett bábból kirepül:
kívül szabadabb, mint belül.
Vágy – puha szárnykelmék.
Madárdalt kottáz pillanat.
Amiért élni érdemes:
lágyan trillázó, éteres,
majd a hiány, ami marad.
Napsárga, fűzöld, holmi kék,
piros cserép csorog házon –
A távol kifeszített vászon:
félgömbpohárban kortynyi ég.
Legutóbbi módosítás: 2017.04.13. @ 19:07 :: Pődör György
