Seres László : Bajok és félelmek

(Bajban ismerszik meg az ember)

 

Bölcsen szólt, 

egyszerű szavakkal. 
Idejekorán, 
mikor még nem volt baj, 
csak érezte a veszélyt, 
– jó lesz félnetek -, 
s hogy ne legyen 
mindent megtett 
érte. 
Értetek. 

Majd mikor 
rátok omlott az ég, 
hátán tartotta azt, baj ne érjen. 
Nem károgott, mint varjúszáj, 
kár, nagy kár, nagyon nagy kár, 
porig lesújtva hallgatott. 
Nem kért feloldozást másnak, 
magának meg nem keresett 
mentségeket. 

Tudta, ilyen az ember. 
Bölcs, vagy tudatlan, 
akkor is, ha szól, akkor is, ha hallgat. 
De a bajban ott volt veletek, 
mint egy felkiáltó jel. 
Ne féljetek. 

Legutóbbi módosítás: 2017.04.03. @ 19:05 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.