Én,
hűséges vagyok.
Ritka kincs ez, higgyétek el,
tanúsítja több ezer év.
Ti
megvettetek több ezerért,
vagy kidobott ebként
fogadtatok be
– esetleg más egyebekért -,
de nem firtatom.
Nyúlt agyamba nem hatol be,
hogy mit tartotok érdememnek.
Nem is érdekel,
ezzel sose kérkedtem
még kóbor szukák előtt se.
S ha néha befutok erdőt, legelőt
utánuk,
látják pedigrémem, ki vagyok.
Értem vesz meg mind
s én értük.
Nekem ez a zöld programom.
Füvön, fán, virágokon
hetyke nyomokat hagyok
három lábon balettozva,
mint a suszterszék.
Irigyelnek is miatta,
hogy lelkem tiszta szép,
kiegyensúlyozott az életem.
Van házam, pórázom, eledelem
– még nyugdíjam is lesz talán -,
míg rátok
kutya-idők jönnek,
engem
emberszámba vesznek,
megmarad státuszom
s játszotok velem
enyhítve a gondokat.
Megfuttattok valami után,
amit utál minden porcikám,
de bevallani nem merem,
jó hogy nem gondolkozom,
ti bíztok bennem, hogy visszahozom,
ha kinyuvadok is
s örültök nekem.
Hát mit mondjak – ebugattát -,
jól érzem magam
nálatok, mert nem az észre,
csak a szívemre hallgatok.
Viszonzásul
felterjesztelek benneteket
magamhoz egy különleges kitüntető címre:
Tiszteletbeli
állatok!
