Ma is hallom nagyanyámtól,
ki a háborút túlélte,
„Dolgozni és imádkozni,
ennyi, ami mindig kéne!”
Megbecsülni azt, hogy vagyunk
egymásnak, nem egymás ellen,
szeretetben átölelni
azt, aki ott áll mellettem.
Dolgozni, mert a munkától,
nemesebbé válik lelkünk,
nem szégyen és nem volt sosem,
ha tisztességes kenyerünk.
Imádkozni igaz hittel,
hogy a szívünk megtisztuljon,
gaznak, bűnnek, indulatnak
a helyén csak virág nyíljon.
Ím ha eljő majd az idő,
és a csillagútra lépek,
megkérem majd a jóistent
engedje, hogy visszanézzek.
Lássam gyermekemnek lelkét,
miben hiszek, tovább viszi?
dolgozni fog, imádkozni?
szüleit szívében őrzi?
Legutóbbi módosítás: 2017.04.07. @ 14:29 :: Thököly Vajk