aztán elfogynak a szavak
és tárgyiasul a hiány
a zuhanyfüggöny csörömpölve
gördül át az éjszakán
gerincedhez simul a forró vízsugár
pórusaid lihegnek nekik nem ez fáj
nekik most csak én fájok és a nemlétem
mert még bennük melegszem édes-merészen
már a telefonnak is kín ez az egész:
“Mit csináltál? Ettél ma? Este hova mész?”
tízmásodperc csend vagyunk – hangos lüktetés
de ebben a mély csendben nem fér közénk rés
Legutóbbi módosítás: 2017.05.16. @ 07:00 :: Bihari Csilla Rózália