A béke ölében piciny iszony,
és ölünk, ölünk. Napra nap. Bizony.
A csönd utána olyan iszonyú,
de minden gyilkos hívő és hiú.
Miféle fájás és miféle tűz,
ami a lángnyelv imájába űz?
Miféle őrült szándékkal taszít
az öldökölés poklába a hit?
Kinek lehet, amikor nem szabad
a némaságba zárni szavakat?
Miként lehet, hogy ott szakad a húr,
ahol a légzés életet tanul?
Kit érdekel, hogy félnek a dalok?
Pár őrült elme. Számtalan halott.
A csönd beszélni kezd. A seb beforr.
Az éj bezárul. Virrad a terror.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Böröczki Mihály - Mityka