Jaj, hányszor kergetőzött be a számba,
a krumplifőzelék öles kalánja,
nem mutatkozott különös szerepben,
hát én se szidtam. Bosszúból, ha ettem.
Nem firtattam, hogy kiféle, miféle,
tulajdonképpen egy ízem, se kérte,
elfogadtam, hogy kinevezett étek,
és úgy faltam, mint álmom a meséket.
Ma más világ jár. Fondorlatos, dörzsölt,
a főzelékhez jár a marhapörkölt,
s hogy barátságot köthessen a száddal,
megízesítik titkos vegetával,
de ínyem őrzött emléke, bár régi,
a furfangban a régi ízt is érzi.
Legutóbbi módosítás: 2017.05.23. @ 07:59 :: Böröczki Mihály - Mityka
