Jaj, úgy féltenélek,
el hogy engednélek
a szivárvány-szélnek,
a langyos esőnek,
a nap melegének,
folyók mély vizének
rejtelmét keresni,
vágyakozva lesni
a messzi, kék eget,
kíváncsi kisgyerek?
Titok hív – védelek,
melletted lépdelek.
Ha elengednélek
felhőnek, hűs szélnek,
folyók mély medrének,
csillagfényes égnek
titkait keresni,
oda’dnám szívemet,
esengő lelkemet,
éberen lángoló,
ölelő fényemet,
kísérje léptedet,
ha majd én nem leszek…
Jaj, nagyon féltelek!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:20 :: Gősi Vali