már elült bennem a kamaszévek zaja
csendben hallgatom a szél duruzsát
nem korholnak a szavak- mosolygok
már így emlékezem rád
fösvények voltunk a szeretetben
egyezkedtünk -vádalkuk során át
titkon mégis szerettünk
nem adtuk soha alább
akarat szülte rendszabályok
perelt -két különböző világ
már csak nevetek rajta
tudom-egy az Isten s egy a ház
lennék újra gyermeked- anyám
s vitatnám most is az érveket
mert enyém vagy örökkön örökre
másként ez nem lehet