Kedves Héttorony,
május 5-ei hír volt. Bemásolok belőle egy kis részletet:
„A zsűri meghozta döntését.
Ifjú tehetségek – díj.: Bíró Rudolf
Kötött versek – díj.: Böröczki Mihály – Mityka
Szabad-versek díj: Ernst Ferenc
Szépirodalmi prózák – díj.: Avi Ben Giora
Minségi-irodalomért – díj.: Nagy Horváth Ilona és Jagos István Robert”
Mint kuratóriumi tag természetesen ismertem a végeredményt, de így kigyűjtve, ha én nézem, a következőképpen néz ki:
Bíró Rudolf – Héttorony
Böröczki Mihály – Héttorony
Ernst Ferenc – Héttorony
Avi Ben Giora – Héttorony
Nagy Horváth Ilona – Jagos István Róbert – Héttorony, DMK
Lehetetlen, hogy ez csak az én szívemet dobogtatja meg. Jövőre lesz tíz éve, hogy lektorálok ezen az oldalon. Ha visszanézek, azt gondolom, hogy bár Jagos kuzinommal többször visszaléptünk ettől a díjtól, alkudoztunk már a jelölésünket illetően is, tartózkodtunk a szavazástól és mindenféle ezen kategóriával kapcsolatos megnyilvánulástól, azt gondolom, ez igenis így lett helyesen kiosztva.
Hatalmas volt ez az út! Csaknem tíz év. Csaknem az életem negyede. Érdekes volna összeszámolni hány verset bíráltam itt ezen idő alatt. Körbeszínezhetném a dolgot, de munka volt, igen. Kihasított rész a magánéletemből. Az életemből. Hogy mások életének része legyen. Fáradt is vagyok.
S a másik oldal? A nagyszerű Jagos István Róbert. Egy percig sem nyughat. Tervez, szervez, alkot, él. És éltet. Néha elém csúsztat egy-egy szerzőt, kötelező intelemmel: sértődés nincs, itt tanulhatsz.
Itt. A Héttoronyban. Azután én ugyanígy visszacsúsztatom: kész.
Magunkkal kezdtem. Hovatovább magammal. Mert így tudom felvezetni, miért születik ez a pár sor éppen.
A nagyérdemű gyakran úgy képzeli a lektorokat, mentorokat, hogy folyton igen magas igényű alkotásokkal veszik körül magukat. Ellenben a pőre igazság az, hogy esténként Gyilkos elméket néznek. Ismeritek a sorozatot? Van benne egy Dr. Red nevű karakter. Ifjú zseni. Annak született.
Ennél fogva nem gondolja, hogy ő az volna. Figyelmeztetik rá. Mert különben honnan tudná, hogy elismerésre méltó, hiszen neki ez a természetes.
Kanyarodjunk vissza a listánkhoz.
Bíró Rudolf. Olvassátok? Poeta natus. Született költő. Nem tudja, hogy az. Meg kell mondanunk neki.
Meg kell mondanunk például ilyen díjakkal. Nem fogja elhinni. Néhány ember jónak találta. Ezt fogja gondolni. Jagos István Róbertet fogja mögé gondolni és talán engem. Pedig vajmi keveset foglalkoztam még vele.
Mi kevesek vagyunk. Nektek is meg kell mondanotok!
Meg kell mondanotok, Böröczki Mihály, tankönyvi eset vagy! Kötelezővé tennélek. Minden néprajzi múzeumban ott kéne lógni a verseidnek, s ezen túl, ha csak a dalt magát nézzük: micsoda elemi zene…, micsoda tökéletes futamok!
Meg kell mondanotok nektek is, hogy Ernst Ferikém, borongós líráidban ott hentergek a versek mélyén, poklot járok, hajamra kénkő szitál. Máskor olyan az a pár sor, mint egy könnyű csók. Köszönjük.
Avi Ben Giora. Avikám, sztoriban ugyan ki vehetné fel veled a versenyt…? Száz év alatt se tudunk annyit élni, mint a te egy-egy történetedben, s ha érzik is a szövegen a külhon íze, csak pikáns fűszer a szórakozáshoz. Mondjátok el, hogy így van!
Jagos István Róbert. Köszönöm, hogy te összefogod mindazt, amit én a tenyeremről repülni engedek, én fészket, tollat és hangot, te szelet, szárnyat és eget adsz nekik. Gyönyörű madaraink vannak.
Meg kell mondanotok nektek is!
Én megmondtam. Büszke vagyok. Köszönöm.
NHI
Legutóbbi módosítás: 2017.05.16. @ 22:21 :: Nagy Horváth Ilona
