*
Ma még jó, mert van tán holnapom,
De holnap, ugyanezt, ismét elmondhatom?
Kórházban fekszem, szivacsmatracon,
Borítja lepedő, mely szolgál majd
Szemfedőként arcomon.
Dolgom volna, be nem fejezhetem,
Holnap siratom félbemaradt életem.
Tegnap volt nevem, min szólított doktorom,
Holnap „exit” jel marad a kórlapon.
Ott már nincs reményem, jelen a tegnapom,
Már mondhatom, végtelenbe veszett az összes holnapom.
Legutóbbi módosítás: 2017.05.13. @ 14:42 :: Nagyajtai Kovács Zsolt