Fülledt kolozsvári délután volt. Vizsgaidőszak előtt két héttel az ember már kávéra és huszonnégy-órás üzemmódra kapcsolja magát. Szobatársammal úgy döntöttünk, hogy a kellemesebb hangulatért a gőzölgő feketével kiülünk a bérház udvarára. Két éve laktunk már itt. A hely nem éppen mondható csendesnek, ugyanis a vonat-, és a mentőállomás között helyezkedik el. Az ablak alatt halad el a város népe minden nap.
A két hajléktalan, akik elég gyakran aludtak az egyik kinti lépcsőaljban, azonnal kiszúrt minket. Pedig már kezdtük Zola szereplőinek képzelni magunkat, ahogyan a kis májusi ruhácskáinkban elfoglaltuk trónjainkat a kizöldült szilvafa alatt. Az idill tehát pillanatok alatt megtört, amikor észrevettük, hogy észrevettek. Tudtuk, hogy nincs menekvés. Ezek azonnal megragadják az első röpke szemkontaktust, és belékapaszkodnak. Közeledtek. Igyekeztünk úgy tenni, mintha észre sem vennénk őket, folytatva a beszélgetést. A nő — aki mindig groteszk hatást keltett a szétmázolt és irtózatosan vastag sminkjével, a kukából halászott sárga kabátjával —, megkérdezte az órát, de miután odamutattuk neki a telefont, kijelzőjét elkerekedett szemekkel megnézte, aztán lelépett. Mintha ideges lett volna egy kicsit. Vajon hová siethet? A férfi kitartott a szándéka mellett, és megnyitotta a diskurzust.
— Most végeznek?
— Hamarosan — feleltük kórusban, félvállról.
— Láttam a ballagó sapkáját a múltkor.
— Igen. Vasárnap volt az ünnepség.
— Milyen szak? — Kérdezte fontoskodó érdeklődéssel.
— Magyar—angol.
— English? Great! I can’t speak it fluently, but I understand well enough. Have you read the Animal Farm, from George Orwell? It’s a must! Oh, I’ve completely forgot to introduce myself. My name is Steven, in English, of course. In Hungarian, István and in French, Etienne or Stéphanne.
— Ööö — csend. Csak néztünk össze a szobatársammal, illetve, inkább csak meresztettük a szemeinket.
— Meglepődtetek? Nem vagyok én olyan buta. Gyengének nézek ki, mert a testvérem annak idején az utcára tett, s kisajátította az örökséget. Egyéb gondok jöttek. Munka nélkül maradtam, de nem adom fel. Én színházba és operába jártam, kérlek. Jól beszélek négy nyelvet. Számítógépen dolgoztam, és jól értek a programokhoz, de a technika minden nap hoz valami innovatív dolgot. Így megy ez az informatikában. A világ nem szalad, repül, ezért nem érjük utol. A két kedvenc hobbim a foci és az irodalom volt mindig. Lehet, hogy azért, mert az nem olyan gyors. Hm. Puskás, az örök. Mennyit hallottunk róla, s mennyit csodáltuk. Nyolcvanötszörös magyar és négyszeres spanyol válogatottsága alatt, nem is tudom felsorolni miket hozott össze… Szepesi? Olyan kommentátor még egy nem lesz. „Lőj, lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól!” Hallottatok róla?
— Még él, úgy tudom — feleltem, miután igencsak meglepődtem.
— Beszéljünk az irodalomról, mert ti ahhoz értetek. George Coșbuc, de inkább Mihai Eminescu. Tőle a kedvencem a második levél. Egy kicsit hosszú, de tudok belőle mondani részletet. Melyiket is… Ja, megvan. „Vai! Tot mai gîndeşti la anii, cînd visam în academii…” — és elmondta az egész szakaszt. Aztán magyarul, fennhangon kezdte —„Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!…” Nehogy azt higgyétek, hogy József Attilát nem ismerem — mondta kérkedő mosollyal, befejezte a szavalatot, aztán lesütött fejjel, odatette még — direkt nem mondtam, a Tiszta szívvel-t, mert harmadnapja nem eszek, és nem éppen húsz esztendőm van. Mennyit adsz? — tekerte ki a végét a mondókájának, hogy elviccelje a helyzet szomorúságát. — Bocsánat, szólít a lány. Hét éve vagyunk együtt. Szegénynek nagyon rossz gyerekkora volt. Megtanítottam pár mondatot neki magyarul és számolni, de az órával még mindig bajban vagyunk. Most mennem kell. Sok sikert a vizsgához! Nem. Inkább az élethez.
Ültünk a kihűlt kávéval és arcainkkal az udvaron. Nem tudtunk megszólalni, csak elnéztük, ahogy ez az emberpár kézen fogva kivonul a kapun, és befordul a Ferencz József útra. Pár perc múlva csendben felálltunk és szó nélkül bementünk a házba. Utána egész délután nem tudtunk beszélni erről az egészről.
kép:
Legutóbbi módosítás: 2017.06.30. @ 12:00 :: Bihari Csilla Rózália
