A színek lassan fakulnak,
fátyol borul égre-földre.
fátyol borul égre-földre.
Az égvászon fölém fekve –
narancs, lila s bíborvörös
(Csontváry sem festett szebbet)
– azt gondolja: nagyon dögös.
Gondolhatja teljes joggal,
hisz a látvány elvarázsol.
Giccsparádé-naplemente
sem tarthatott ettől távol.
Napkorongot már nem látom.
Bújt a semmi távolába,
csak palástja fényszegélyét
hagyta emlékül a tájra.
A színek lassan fakulnak,
fátyol borul égre-földre.
Fénycseppek lelkembe bújnak.
Nem is vágyhatnék most többre!
2017. június 23.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.24. @ 23:46 :: Havas Éva