Azok a gondolatok azóta messze tűntek,
melyek az elme tölcsérében elnyelődve
egy önmagába térő, lövellő körbe űztek,
s hol hegybe, hol az épp tüskét ásító völgybe
lengettek ki, ahol aztán mindent láthattam…
melyek az elme tölcsérében elnyelődve
egy önmagába térő, lövellő körbe űztek,
s hol hegybe, hol az épp tüskét ásító völgybe
lengettek ki, ahol aztán mindent láthattam…
Azok a gondolatok azóta messze tűntek,
melyek az elme tölcsérében elnyelődve
egy önmagába térő, lövellő körbe űztek,
s hol hegybe, hol az épp tüskét ásító völgybe
lengettek ki, ahol aztán mindent láthattam:
misztikus mámort és borzongót – félszeg lélegzet tépett;
csak az utat, a levegőt nem, s fájt az arcban
a vonás. Voltam víg hírvivője meg nem érkezésnek.
Mi fennakad az időrostán, a ’mindig másképp’
rezdült állandója. Nem kőszerű, de nem is langy patak.
Rétegek, árnyalatok szitálnak ma, hol az árnyék
visszmásán túl Múlt, Jövő, Titeket végleg elhagytalak.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.18. @ 16:26 :: Vasas Marianna