Még félig vakon tapogatózom- én-
az asztalon, hol van a mobilom:
még sötét az éj, álmos vagyok
úgy érzem, kezem mindent lever
nem érdekel: le kell írnom jajom,
hol a csodában hagytam a mobilom
hol-itt hol-ott hagyom, még buta nagyon
nem tudja a szentem,
mint jó kutyának, helye itt,
félig még álmodva, vakon, csak kitapogatom!
Itt van, de… most… mit kezdek vele.
Kezem tapogat tovább, ide szemüveg kell!
Agyam ébred- szemem nyitom: rájövök,
Úgy sem látom… akkor meg minek
Ez nyugtat meg, magamat egészen meghatom:
A macskám tudja: ez nem az én napom.
Legutóbbi módosítás: 2017.07.03. @ 13:00 :: Győri Irén