“most nem mond…nem mond nekem semmit
csak itt a képen szépen mosolyog.”
csak itt a képen szépen mosolyog.”
azt mondta, amit a szememben lát,
azért érdemes volt megszületni.
azt mondta, hogy örökre velem.
azt mondta, nem kell többé senki,
aztán lazán elrepült a fényeken.
– még azt is, nem kell a mennyország
mert itt a földön meglelte velem.
és még hogy “nem voltak elrontott évek,
lépcsők voltak hozzád“
meg: “köszönöm őt, istenem!“
most nem mond…nem mond nekem semmit
csak itt a képen szépen mosolyog.
most tán egy felhő szélén lábát hintáztatja
és ő is gondol szép ‘együttnapokra’.
de őrzik fényét könnycsepp-csillagok.
Legutóbbi módosítás: 2017.07.30. @ 11:19 :: Havas Éva
