Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, virágokról szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványan kéklik a távol, felhő sehol, csak az izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de kell ez a fény, a D vitamin a csontjainak. Hirtelen szél szalad végig a teraszon, kellemes üdítő simításokkal pördül meg rajta elsodorva a pirító lángnyelveket, s odébb rohan. Már-már lángra kap a teste, a vizes kendőt arcára teríti, s türelmetlenül várja az üdítő szelet, amely pontos időközönként végigrobog a napozókon, vadul megvív a tüzes sugarakkal, magával sodor egy gazdátlanul hagyott törülközőt.
Mellette kiábrándultan két fiatal fiú a futballcsapatról beszélget, bezzeg nagy pénzért odahozták a felkapott Gunbait, nekik meg rongyos átlagbér jut. Odébb egy napozóágyon kuporogva vizsgára készül három lány, a verselést boncolgatják, nehezen megy nekik, hát tovább lapoznak, „ilyent úgysem adnak” – megjegyzéssel. Mások csendben, szunyókálva süttetik magukat a napon. Óvatosan tápászkodik fel, nagyot koppan alatta a cementezett terasz, felnéz a szomszédja, de nyomban vissza is dől, tenyerét a fény útjába tartva óvja arcát az égető sugaraktól. A fedett helyiségben kellemesen hűvös a levegő, a medence szélein monoton locsogással törik meg a víz, két sáv is szabad, látja megnyugvással. Nem szeret másokkal együtt úszni, egyedül jobb, a maga tempójában. Az üres sáv mögött hosszú haját a sapka alá gyúrja, felteszi a védőszemüvegét, a medence szélére ülve babrál valamit, hangosan koppan a műláb, a másikkal meg a vízbe löki magát.
Testét körülöleli a langyos víz, s ő jólesően adja át magát neki. Tempós karlendítésekkel siklik a vízen, szabadon, gyorsan, mint a madár! Itt nincs fájdalom, nincs bicegés, csak végtelen boldogság.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Kádár Sára Hajnalka
