Meleg, asszonyi öl az este,
a hold szemérmetlenül nagy,
a rókalány lehunyja szemét,
és teste elernyed, vagy
csak halott, vagy te
vagy.
Benne a világok, csillagok
vándora, szerelmesek kéjes
sikolya, a rókabőrön hagyott
egy rést – látod?
Istenek Istene! De szép!
Még lélegzem, érzem
ahogy lüktet a véred,
értem a zenéd.
Legutóbbi módosítás: 2017.07.14. @ 12:15 :: Kerekesné Varga Veronika