A hajnal harmatfüggönyt húz a kertre,
a reggel azt kobozza szét, nyomát a
délelőtti szél hurcolja égbe, s a déli
harangszót, hogy meg ne sértse,
átoson a képzelt messzeségbe.
Ott új függönyt keres a dombok karnisán,
míg itt egészen estbe nyújtózva a nap –
engedi az apró madaraknak, felfessék rá
a napsugarakat.
Éjjel csippcsupp csillagok viháncolásán
örömködnek a félbolond szemek, majd
harmatfüggönnyel kezében újra súgja
hajnal; el kell mennetek!
Legutóbbi módosítás: 2017.07.28. @ 07:47 :: Kőmüves Klára
