Anziksz Capriból Koosán Ildikó óriássziklák, tengerhabok, hullámok, hajó, csónakok, fölöttem párás felhőpamat, fényeső, színes törtsugarak; messze, a látkép alján a táj sirályszárnyakon az égbe száll; magával ragad a lebegés a föld, a víz ma sok és kevés; e hirtelen magamra ébredés atomjaimra metsz, mint a kés, végképp a látványba olvadok, aki még ott áll, nem én vagyok 2o17. július 20.
