Ion Minulescu
Románc zene nélkül/ Szeretjük egymást/
Szeretjük egymást- s hogy mára ezt sokan tudják –
való igaz;
De hogy mi lesz tovább
nem tudjuk mi sem,
nem tudja meg a világ…
Megtudni lehet, sohasem fogják…
……………………………………..
Megismerkedtünk abban az országban, ahol rég
Manon Lescaut szerette meg Des Grieuxt,
a ködös őszt színesre hangszerelte épp
a lila,
a fehér,
a vörös
és a kék.
Szeretkeztünk először abban a parkban
ahol a márvány Nimfák merően néznek
kíváncsi szemekkel a pázsit felé,
ahol egy isten nyilat készít elő lassan,
gúnyt űzni abból, ami megtörténhet…
Szeretkeztünk!…
Eszedbe jut-e még?…
A blúz –
Ó! …A blúzból melleid forrása fakadt
látszottak selyemingen túl, ami szétszakadt,
azok a vénuszi hatalmas halmok!..
És szeretkeztünk olyan őrültséggel,
hogy a márványszobrok kimeredt
irigy szeme,
meg az isten is kővé mered,
kinyújtott kezében a mérgezett nyilakkal!…
Szeretkeztünk,
mindenki tudja mára
szeretjük egymást…
De hogy mi lesz tovább
nem tudjuk mi sem,
s nem fogja tudni azt a világ!…
Fordította Koosán Ildikó
Szombathely, 2010-07-26
Romanţă fără muzică
Că ne iubim – şi-o ştie lumea toată –
E-adevărat ;
Dar cât ne vom iubi
Nici noi nu ştim,
Nici lumea nu va şti…
Şi nu va şti-o, poate, niciodată…
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ne-am cunoscut în ţara-n care-alt’dată
Manon Lescaut iubi pe Des Grieux,
Într-un amurg de toamnă, orchestrată
În violet,
În alb,
În roz
Şi-n bleu.
Şi ne-am iubit întâia oară-n parcul
În care Nimfele de marmură privesc,
Cu ochii-ntrebători, către peluza
Pe care-un Zeu îşi pregăteşte arcul,
Să-şi bată joc de cei ce-l ocolesc…
Şi ne-am iubit!…
Ţi-aduci aminte?…
Bluza –
Ah!… Bluza ta pe sânu-ţi decoltat
Părea un peplum de mătase, sfâşiat
Pe sânul unei Venere ce moare!…
Şi ne-am iubit cu-atâta nebunie,
Că statuile albe ne-au privit
Cu ochi geloşi,
Iar zeul a-mpietrit
În mână cu-o săgeată-otrăvitoare!…
Şi ne-am iubit,
Şi-azi toată lumea ştie
Că ne iubim…
Dar cât ne vom iubi
Nici noi nu ştim,
Nici lumea nu va şti!…
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
