Vasas Marianna : Kezek kezdetén

Nyomtatás

A kézzelfogható nem tölti be
a két kéz között rejlő ürességet.
A Távolság bong és kong, majd rajong
a testért, ami „ó, mily volt, s de szép lett!”

Üveges formák a kirakatban
elbájolják a külcsínre kacsintókat.
A Távolság reng és zeng, majd dereng
tisztánlátásából a harmatos holnap.

Reggelé az arany zajongás,
éjjelé a hallgatás ezüstje,
a Távolság hang és pang, majd rang
annak, ki gyáva, hogy színét elűzze;

túltestek és túlelemzők ketrecétől
messze felsejlik a kezdethalk jóság.
…át korokon, sorsokon fogom kezed, míg
engedi a véghetetlen valóság.