( Kép: Salvador Dali – Az emlékezet állandósága )
Minden elmúlik egyszer,
bolygók közé tömörül a lét,
minden hű és léha ember
volt szép fényű csillag-ivadék.
Minden ősköd tejfehér,
semmi sem tündököl át rajta,
fent és lent minden eseményt,
ha akarja örökre betakarja.
Minden porszem születés,
letaszított és felemelt élet,
minden egyes apró szívverés,
virtuális Isten-elmélet.
Mindennek vége lesz egyszer,
ha szúrt sebeken az idő átfolyik,
vagy az összes naprendszer,
újratervez és alkalmazkodik.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.11. @ 15:48 :: Bakos Erika