Még hány esztendőt kell vígan kibírnom,
ha ezentúl a margóra kell írnom?
Csak Isten tudja. Ott van mélyre zárva,
hogy miért szerelmesedtek világra.
Hát minek szívom-fújom telt tüdővel,
kis pertuban a végtelen idővel,
hogy messzire megy, aki messziről jött,
s bár csillagokból lélegzett a köldök,
itt mélytányéron tálalták a gondot,
de túlélésem hajszálnyit se romlott,
mert örömömből örömömben mertem,
s a szeretetem karéjokra szeltem.
Nem kapálózom, hogy a szómat értsék,
a hétmilliárdból enyém egy vétség,
az évek számát sem kell sokszoroznom,
mert gyönyörű kék bolygón voltam otthon.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.05. @ 07:23 :: Böröczki Mihály - Mityka