A hang elakadt, lefittyedt az ajkam,
egy kimondhatatlan verset szavaltam,
két napot vártam, míg utána néztem,
hogy mi történt az agyam belsejében.
A másodpercek ugyanúgy szaladtak,
de nagy ereje izzódott a Napnak,
nem ettem-ittam semmivel se jobban,
az akadozást őrült hőre fogtam.
Majd eltűnődtem. Változatlan hittem
az ingadozó hetvenkettedikben,
s míg abban bíztam, hogy a testem téved,
nagy sátort húzott fölibém a lélek.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.30. @ 10:23 :: Böröczki Mihály - Mityka
