Ma két embert láttam a balatonboglári nyár reggelében más-más alakban, egyforma gyenge napsütésben, még hűs szellővel körbefonva. Két ember egy utcán, az utca két ellentétes oldalán. Egy irányban, de két járdán, előre haladtában, de mégis különféleként. Nagyszerű volt a kontraszt, ami megkülönböztette őket.
Az egyik — már bőven túl az ötvenen — kocogott egy szál rövidnadrágban, erős oszloplábak hajtották előre könnyedén. Tekintete az utat fürkészte, amin futott. Szinte elnyelte a járdát, magába olvasztotta azt. Minden hátrahagyott méter egy győztes csata, minden hátrahagyott lábnyom egy küzdelmes viadal. Csupasz felsőtestén jól látszott, hogy néhány éve még kellemes zsírpárnák szolgáltak bélésként neki, melyek minden bizonnyal a hideg telek ellen való védelem miatt lettek valaha odanövesztve. Most lógott a bőr a hason és a mellen is. Nem volt szép, nem volt alatta izom, a párnákat kidobták, de nem kerültek a helyükre kemény vánkosok. Mégis mindennek ellenére az egész férfi magabiztosan kocogott, mozgásban volt. Céltudatosan futott, mint aki átlendülni készül a múlandóság küszöbén. Egy megtapasztalt élet határvidékén tűz lobogott. Életet kereső, életre vivő, halállal, betegséggel, tespedéssel szembeszállni kész erő!
A másik az utca túlsó felén csoszogott, alig lehetett tizenhat éves. Csapzott, ápolatlan haja kedvetlenül lógott a szemébe. A nyári reggelbe túlöltözötten érkezett, hosszú nadrág és póló volt rajta. Karjai úgy lógtak mellette, mint amelyek mindjárt a földre hullnak. Elenged a ragasztás, vagy túl gyenge az illeszték és máris egy kézzel kevesebb! Tekintetében üresség sötét poklának mélysége. Céltalanság, kedvetlenség fellege lebegte körül és reményvesztett ajkak biggyedtek arcán. Mély depresszióban született minden egyes mozdulat, ahogyan vonszolta magát előre. Ő is a földet nézte, de egészen másféle volt ez a nézés. Minden megtett lépés egy-egy kudarc, minden hátrahagyott méter egy mélyülő szakadék ködbe vesző árnyéka. A semmi, nihil topog a járdán vele.
Csak néhány pillanatra láttam őket, mégis oly sok üzenet volt bennük, oly mély a kontraszt. Rögtön szembetűnt, melyikük az élő, s melyik a halott!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Kőszeghy Miklós
