Nagygyörgy Erzsébet : Érzed?

Nyomtatás

Érzed ezt a mámoros illatot,  

amit a nyári eső itt hagyott?

Naplemente lágy fényselyme becéz,

nótánkat húzza a tücsökzenész.

Éjszakánk könnyű vágyakat érlel,

szívünk a kis szobában nem fér el.

Miattam oly forró ma az ágyad,

lelkünk a csillagok közé árad.

Miénk lesz a legszebb ősz is talán,

csendben ringhat hajónk az éj taván.

Eljő a lassan kúszó tél hava,

s én már nem engedlek többé haza.