Kép forrása: Pinterest
A nagy hallgatások idején
messze járunk, Te meg én.
Tudom, nincs veszve semmi se’,
csak nézem a nyárfa levelét,
szél pergeti, porral lepi, aztán
jön az ősz, halomba söpri és
csend lesz a helyén.
Kopasz ágak bámulják majd,
hova lett a sok zizegő, beszédes
ág-színező levél…
A nagy hallgatások idején
gondolni kellene arra, ami
megfoghatatlan, tarthatatlan,
elhordja a szél…
Legutóbbi módosítás: 2017.08.27. @ 03:41 :: Sonkoly Éva