Sonkoly Éva : elhordja a szél…

Kép forrása: Pinterest

 

A nagy hallgatások idején

messze járunk, Te meg én.

 

Tudom, nincs veszve semmi se’,

csak nézem a nyárfa levelét,

szél pergeti, porral lepi, aztán

jön az ősz, halomba söpri és

csend lesz a helyén.

 

Kopasz ágak bámulják majd,

hova lett a sok zizegő, beszédes

ág-színező levél…

 

A nagy hallgatások idején

gondolni kellene arra, ami

megfoghatatlan, tarthatatlan,

elhordja a szél…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.08.27. @ 03:41 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"